A kultúra, mint csatatér
A kulturális műsorok kavalkádja indított arra, hogy írjak, és egy kérdés, amit a riporter tett fel egy kulturális programszervezőnek. Mégpedig a kérdés körülbelül így hangzott: Mit gondol a nemzeti kultúra megőrzése a fontosabb vagy, hogy feloldódjon a világ, különböző kultúráiban?
Nos, a válasz a korrektségre törekedve az volt, hogy mindkettő. Ezzel lezárták a beszélgetést. Pedig ezzel a gondolattal, a kor leglényegesebb és egyben egyik legkényesebb kérdését érintették. Immanuel Wallerstein szerint a kultúra ideológiai csatatér. Ha elfogadjuk tételét, akkor be kell látnunk ez a csatatér gigászi küzdelem színtere.
A kultúra önmagában létező tény, ha bármilyen társadalom (a kultúra kisebb egységeibe a csoport és egyéb kultúra kérdéseibe nem megyek bele, de a tétel ott is igaz) létezik. Mindazonáltal ha vizsgálni akarjuk a kultúra és a társadalom viszonyát megállapíthatjuk, hogy:
A kultúra a társadalom életmódjából, hagyományaiból, szokásaiból, alkotásaiból fakadó viselkedést, életszemléletet, világlátást takar.
Fordítva, egy adott társadalom kultúrája rá jellemző, a sajátjuk, ami által élik az életüket és szervezik a sorsukat.
Következésképp egy társadalom kultúrája a létezéshez elengedhetetlen, az adott társadalom létezéséhez szervesen kapcsolódó, attól elválaszthatatlan egyéni saját struktúra. Mondhatni kódok, jelek, módszerek, az élet technológiája, és az addigi életük terméke, eszenciája. Mivel más technológia alapján nem biztos, hogy működik egy társadalom, mivel hosszú idő alatt a társadalommal együtt fejlődött ki, olyanná amilyen. Valójában lehetséges a finomítás, tökéletesítés, sőt elképzelhetetlen, hogy ne változzon az időben és válaszokat találjon a felmerülő kihívásokra.
Egyet nem tehet, hirtelen kultúraváltást. Miért mondom ezt? Hiszen egy-egy ember életében is lehetséges a kultúraváltás. A társadalommal összefüggésben viszont elképzelhetetlen. Ha megtörténik, akkor a következményeképp életben maradhatnak a tagjai a társadalomnak, ám a korábbi társadalom, mint olyan megszűnik létezni. Ha nem marad semmi, ami rá jellemző. Nem marad nyoma. Mondhatjuk tehát, hogy igen a kultúra csatatér, mégpedig olyan, ahol szellemi szinten a leggyilkosabb háború folyik.
A kultúra funkciói
(folyt. köv.)
Ha alapul vesszük, hogy a kultúra kapcsolódik egy csoporthoz, akkor ez a viszony oda vissza igaz. A csoport által létrejött kulturális elemek, annak összefüggő rendszere az egész, ami a csoport lényegét jelenti visszafelé is hat. Ha ez külső hatásra változik, akkor a csoport élete megváltozik. Nem csak az élete, hanem az életfeltételei, lehetőségei, jövője. Következésképp, megerősödhet, vagy satnyulhat a csoport, vagy esetleg, ahogy kollégám írta,[1]feloldódik egy másik, vagy éppenséggel világkultúrában.
Ettől nem kell tartanunk, mert nem fájdalmas. Olyan, mint a fagyhalál. Az elején borzasztóan fázunk, majd kellemes víziókban elszenderülünk.