"HELPDESK"

Segítség diákoknak! Szolgáltatás neked, ha szükséged van segítségre vizsgáidhoz, dolgozataidhoz, szakdolgozatod elkészítéséhez! Hírek-Információk-Elemzések-a FELSŐOKTATÁS világából!

                                            1. Magyarország a 20. század elején



Magyarország a 20.század elején fejlett élelmiszeriparral és intenzív export tevékenységgel jellemezhető agrár-ipari ország volt. A lakosság nagy része (62%-a) élt mezőgazdaságból. Az egy főre eső GDP a nyugat-európai országok átlagának fele volt, gyorsan fejlődött, de középmezőnyben maradt az ország, ebben az időben előztek meg minket a dánok és a svédek, pl.

 Társadalmi helyzet


Magyarországra ekkor jellemző volt a kettős társadalmi struktúra és az etnikai sokszínűség. Társadalmi-politikai feszültségekkel volt tele a közélet: az ipari munkásság jobb bérért, és választójogaikért harcoltak, voltak agrár-szocialista és parasztpárt mozgalmak, nemzetiségi kérdések előtérbe kerültek (minden állampolgár jogegyenlőségének kérdése- de „Magyarország egy politikai nemzet, államnyelve a magyar). Területi autonómiát mereven elutasították; a liberális nyelvtörvénytől a „Lex Apponyiig”, megjelentek elképzelések a Monarchia föderalizálására, törekvések az önálló nemzetállam létrehozására (pánszlávizmus). Az „1867-esek” és az „1948-asok” közjogi vitái jelentek meg a dualizmus jövőjéről (Szabadelvű Párt), gazdasági és katonapolitikai kérdéseket feszegettek. Előtérbe került a dzsentri és zsidó kérdés (keresztény és zsidó középosztály ellentétei).

Azok a politikusok, akik 1917-ben kezdték megfogalmazni azt, hogy az országnak ki kell lépnie a háborúból, nagy Magyarországban gondolkodtak.

Többféle politikai irányzat volt egyszerre jelen ebben az időben, mint például Tisza Istváné, aki a háború folytatása és a német-barát tömegmegmozdulások elfojtása mellett érvelt. A másik irányzat a radikális ellenzéké volt (SZDP, Radikális Párt, a ’48-as’ Károlyi-párt, akik annekció- mentes békét és demokráciát képzeltek el, jelentős volt a mérsékelt ellenzék által képviselt elképzelés, amely a mérsékelt reformok mellett tette le voksát (Andrássy Gyula, Apponyi Albert voltak ennek az elképzelésnek a képviselői.


1918-1919 forradalmak söpörtek végig az országon (Károlyi-féle „Őszirózsás forradalom”, és a Kun Béla vezette „Dicsőséges 133 nap”), majd az ország kilépett az Osztrák-Magyar Monarchiából.




Mindeközben a nemzetközi körülmények nagyon kedvezőtlenül alakultak Magyarország számára, ( „A veszteseknek mindenért fizetniük kell!”), az Antant haderő, valamint a román, szerb és csehszlovák csapatok benyomultak az országba, és az Antant már elkötelezte magát az új nemzetállamok mellett, 1918. november 13-án IV. Károly lemondott.

A társadalom rendkívüli módon polarizálódott, a többség csalódott volt, többnyire mindenki demokráciát akart. A Károlyi kormány kudarcot vallott. A jobboldali ellenzék (a történelmi középosztály: MOVE, ÉME) szerint erős központi kormányzásra lett volna szükség, amely az erős katonaságra támaszkodik, és diktatórikus jellegű kormányhatalmat gyakorol, és biztosítja a határok (történelmi) fegyveres védelmét.

Bethlen István szerint (a régebbi politikusok véleményét képviselte), mely szerint fontos lenne diplomáciai tárgyalásokat kezdeményezni az Antanttal. Az apróbb jobb-konzervatív pártok szerint pedig nem kellenek radikális reformok, míg a baloldali ellenzék az ellenkező dolgokat támogatta volna.

A Tanácsköztársaság új politikai rendszert hozott, a tanácsrendszert, demokratikus választójogot. Létrejött a forradalmi népbíróság, és a vörös őrség. Új társadalom-, és gazdaságpolitikát szerettek volna bevezetni, szocializálni. Kapcsolatokat alakítottak ki a Szlovák Tanácsköztársasággal és a Szovjetunióval. E tervekkel szemben erős politikai elutasítás, és ellenforradalmi szervezkedés lett a társadalmi válasz. A Tanácsköztársaság 1919. augusztus1-én megbukott.

Az ellenforradalom egyik oka: visszafordulás a keresztény-nemzeti értékekhez. A Tanácsköztársaság ideje alatt történt közoktatási intézkedéseket hatálytalanították, és újra bevezették a kötelező hitoktatást (1919. szept. 15.) Gömbös Gyula és a „szegedi gondolat” szószólói „keresztény-nemzeti kurzust” hirdettek meg. Valójában a történelminek tekintett osztályokat fogadták el nemzetfenntartó elemnek. Vezető közírók álláspontját Trianon határozta meg. Ebben a bizonytalan helyzetben a művészek nagy része (Vasárnapi Kör tagjai, avantgarde művészek, polgári radikálisok, és politikai okok miatt menekülők) igyekezett elhagyni az országot.

A különböző sikertelen kormányok egymást váltották, a román hadsereg bevonult Budapestre, Horthy elindult a nemzeti hadsereggel Budapestre. Az Antant stabil politikai bázist keresett, aki aláírja a békeszerződést, és a Habsburg restaurációt megakadályozza. A színfalak mögött politikai alkuk köttettek. 1920. március 1-től Horthy Miklós lett a kormányzó, Magyarország államformája: királyság.

 

2. Trianon hatása


A Trianoni béke megkötésével (1920. június 4.), az ország hatalmas területeket veszített. Az ország területének kétharmada és vele több, mint 3 millió magyar szakadt el az országból.  A kolozsvári Ferencz József Tudományegyetemet Szegedre, az Erzsébet Királyné nevét viselő pozsonyi egyetemet Pécsre menekítették át. Történelmileg jelentős emlékeink kerültek így külföldre. Mindezen dolgok hatalmas veszteségek voltak, amelyek után nagyon nehezen állt helyre az ország szellemi élete. Gazdaságilag is nagyon hasonlóan alakult, a legjelentősebb ipari vidékeink is külföldre kerültek, megbénult az ipar és a gazdaság is. A szellemi élet újraszervezésére csak azután kerülhetett sor, hogy 1921. ápr. 14-én Bethlen István gróf lett a miniszterelnök, amelytől fogva a művelődésnek háromféle eszménye játszott meghatározó szerepet az ország életében.

 

3. Klebelsberg Kunó gróf (1875-1932)



Magyarpécskán született, 1875. november 13.-án, és Székesfehérváron a ciszterci rend iskolájában érettségizett, majd Nyugat-Európa legjobb egyetemein jogot és államtudományokat tanult (Bécsben, Münchenben, a Sorbonne-on, Berlinben). Megjárta a hivatali ranglétrát, míg eljutott a miniszteri pozícióig. Hivatalba lépett 1922. jún. 16-án, vallás és közoktatás-ügyi miniszternek nevezték ki. Neonacionalizmus címen hirdette meg programját, a veszteségért (Trianon) Magyarország nemzetközi elszigeteltségét tette felelőssé. Ezért hangsúlyozta a világtörténeti távlat fontosságát, és óvott a vidékies bezárkózástól, elítélte a múlt visszasóvárgását, az utódállamokkal szemben pedig türelemre intett. Közmegegyezést óhajtott a múlt értelmezésében, el akarta kerülni a látszatot, hogy az általa sürgetett érték őrzés azonos az 1914 előtti konzervativizmussal. Kultúrpolitikai szempontból rendkívüli fontosnak, nemzetstratégiai jelentőségűnek tartotta az oktatást, a tudományokat és a kultúrát (amelypolitikát aztán az utána hivatalba lépő Hóman Bálint is folytatott), és kiemelten támogatta ezeket a területeket. 1925-1930 között a kultúra, és az oktatás 9-10%-kal részesedett az állami költségvetésből.

„..ne feledjük, hogy a magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg, és teheti ismét naggyá”[1]

Hivatalba kerülése alkalmából fogalmazott így Klebelsberg gróf kultúrpolitikai elképzeléseiről. Minél többet járt külföldön, annál inkább megerősödött benne a tudat, hogy a magyar nép sorsának jobbra fordulását a hazai kultúra és tudás felemelése jelenti. Fenntartással vélekedett a kiegyezésről, és egyszerre hivatkozott Tisza Istvánra és Kossuth Lajosra, Kossuthra azért, mert jó hírünket terjesztette a világban, és egynek látta a nemzet és haladás ügyét, Tiszára pedig azért, mert ellenezte a háborút. A magyar társadalomi depresszióra egy igazi gyógymódot talált: a jövő újragondolását, átértelmezését. A magyar kultúrát és tudást meg akarta ismertetni a világgal. Ezt világosan kitűzött célokkal próbálta elérni: társadalmi igények kielégítésével, felvenni a harcot az analfabétizmus ellen, és egy olyan iskolarendszer bevezetésével, amely logikusan egymásra épülő tananyagból áll.[2]

Sokat tanulmányozta az európai nemzeteket, amely tapasztalatból arra a következtetésre jutott, hogy egy nép életében mennyire fontos a művelődésre való hajlam, és a tudásvágy, történelmi példákon keresztül érzékeltette, hogy egy ország gazdasági és politikai, társadalmi fellendülését mindig a kultúra fellendülése előzte meg, míg a bukást a kultúra elhanyagolása eredményezte.

 

4. Oktatáspolitika


A népiskolai hálózat kiépítését és az oktatás fejlesztését kiemelten kezelte. 1913-ban tizenhétezer mindennapos népiskola működött országszerte, harmincötezer tanítóval, és 2,2 millió diákkal, egy iskolára így kb. 130 diák jutott, és két tanító, egy tanítóra pedig 64 diák.[3]

Az oktatás fejlesztésének terve számos problémába ütközött, kevés volt a tanító, vidéken, de több helyen az országban osztatlan, (osztályokra bontás nélküli) rendszerben tanítottak, így nem tudott emelkedni az oktatás színvonala, hatékonysága. Az is probléma volt, hogy a tankötelezettek (kb.15%-a) nem jutott el az iskolába, főként a tanyasiak. Hivatalba lépésének negyedik évében átfogó, hatékony fejlesztési tervet készített, és terjesztett elő, amely 3500 új tanterem és 1750 új tanítói lakás építéséről szólt. Ez a terve kitűnően megvalósult, a gazdasági válság kitöréséig több, mint 5000 épület készült el, aztán a gazdasági világválság alatt már jelentősen csökkent a támogatás. Ennek ellenére a gyermeklétszám növekedett, és az iskolakerülők száma is egyre csökkent. Az analfabétizmust teljesen fel akarta számolni az egész országban.



 Nevelési célokat is megfogalmazott: a családi életre, a testi és szellemi felkészültség összhangjára akarta a fiatalságot felkészíteni, a felekezeti háborúskodásokat pedig elítélte.



1924-ben a középiskolai rendszerbe új reformokat hozott: létrehozta a reálgimnáziumot, fellendítette az élő nyelvek és természettudományok oktatását, 1927-ben pedig a 8 osztályos iskolát és általános tankötelezettséget vezetett be. A középiskoláknak nagyon fontos szerepet tulajdonított: azt, hogy megtalálják a tehetséges jövőbeli vezetőket. Ami nagyon nagy jelentőségű intézkedése külpolitikai szempontból is, az az, hogy Európa - szerte a nagyobb városokban létrehozta a Collégium Hungarikumokat, amelyek a magyar kultúra őrszemei. (Berlinben, Bécsben 1924, Rómában, Párizsban, Zürichben 1927) itt magyar ösztöndíjasok tanulhattak, és végeztek tudományos kutatásokat 1577-en, ők alkották a háború előtti és utáni vezető magyar értelmiség nagy részét. Nemzetközileg is versenyképes vezető értelmiséget szeretett volna létrehozni. A felsőoktatási intézményekben a szellemi teljesítmény fölényét kívánta megvalósítani, a társadalmi kapcsolatokéval ellentétben. Politikamentes történettudományt sürgetett.

Budapesten egyetemi város létrehozásáért, és a vidék fejlesztéséért, külföldi ösztöndíjak adományozásáért lobbizott.



5. Kultúrdiplomáciai tevékenysége


Rendkívüli jelentőségű a magyar elszigeteltségből való kilábalásban az, hogy fontos külföldi kapcsolatokat létesített a tudomány segítségével (amerikai, francia, angol tudományos kapcsoltatok). Kitűnő kapcsolatokat épített ki a Rockefeller Alapítvánnyal, amely az egyetem építésénél és felszerelésénél nagy segítség volt. Klebelsberg a tervszerű és tudatos kutatáspolitikát honosította meg Magyarországon.

„Azok a nemzetek, amelyeknél nem folyik eredeti kutatás, amelyek főiskolái is csak arra szorítkoznak, hogy az idegen népek által felkutatott igazságokat tovább terjesszék, nagy nemzetnek nem nevezhetők.





Egy nemzet naggyá csak akkor lehet, ha kebelében önálló kutatás folyik”[4]


Még nyugdíjazással is megfenyegette azokat a tanárokat, akik nem végeztek kutatómunkát. Nagy hangsúlyt fektetett az egészségügyre, az általa építtetett klinikák európai szintűek voltak, az egyetem legfőbb kritériumának a tudományos kutatást tartotta, legelőször gyermekklinikákat építtetett. Az újjáépítési munkálatokban számított a hazai zsidóság szellemi (és pénzbeli) tőkéjére.

Klebelsberg erős középosztályt kívánt létre hozni, úgy hitte, hogy a nemzet ereje az erős középosztály, újjá akarta szervezni, és hatalmat kívánt nekik adni. Szerinte a középosztály a nemzeti állam fennmaradásának záloga.


„Ha nem sietünk a középosztály segítségére, lecsúszik, és helyét újgazdagok foglalják el, kik nemzeti és kulturális hagyományok hiányában nem lesznek képesek az állam fenntartó szerepre”[5]

Glatz Ferenc így idézi: „Erős európai szintű középosztályt akart, akik műveltek, középosztály ideálját az angol gentleman jelentette. A születés adta kiváltságot, vezetéshez való jogot fel kell váltania a műveltségnek, tudásnak és szakértelemnek”

 

6. Sport politika


Klebelsberg felismerte a sport nemzetösszetartó erejét, ő foglalkozott először a sport jelentőségével tudatos sportpolitikát folytatott, felismerte a sportdiplomácia jelentőségét. Felismerte a sport jellemformáló erejét és a sportteljesítményekben levő propaganda értéket. Nagyon sokat tett a magyar sportért: intézményesítette a sportoktatást: létrehozta a Testnevelési Főiskolát, megalapította a Magyar Olimpiai Bizottságot, megszervezte az első testnevelési kongresszust, megépítette a Margitszigeti Sportuszodát. [6]

A középiskolákban bevezette a harmadik testnevelési órát, a még jobb teljesítményt ösztönözte, a legjobb sportolók balatoni nyaralást kaphattak jutalmul.




 Ennek az elképzelésnek nagyon gyorsan látványos eredménye lett, a berlini olimpián sportolóink a harmadik helyen végeztek a nemzetek versenyében. Innentől kezdve a magyar sport sikersorozata legendás és máig tartó.


Klebelsberg fenntartással vélekedett a kiegyezésről, és egyszerre próbált Kossuth Lajosra és Tisza Istvánra hivatkozni: az előbbire azért, mert jó hírünket terjesztette külföldön, előre látta a kiegyezés fonákját és egységben látta a nemzet és haladás ügyét, az utóbbira pedig azért, mert ellenezte a háborút. Trianonért és az ország elmaradottságért Ausztriát tette felelőssé.



Nemcsak a kettős forradalomtól, de attól is elhatárolta magát, ami utánuk történt. Nem egészen alaptalanul érte a vád, hogy egyoldalúan a magas kultúrát támogatta, tény, hogy kissé önmagában szemlélte a szellemi tevékenységet.

 

7. Horthy korszak

Komoly belső problémákat kellett a kormánynak orvosolni: menekültkérdés, gazdaság talpra állítása, királypuccsok elhárítása. Horthy elsődleges célja a belső fegyelem megteremtése volt.

„ A rendetlenkedőkbe belelövetek, s ha a rendetlenség jobb oldalról történik, számomra a különbség csak annyi, hogy ezekbe (jobboldaliakba) fájó szívvel fogok belelövetni, míg egy esetleg balról jövő rendetlenkedésbe passzióból” 

1920. június 4-én aláírták a békeszerződést Ígéret a vitás területek utólagos revíziójára népszavazás útján. A szövetségesek erőltették a békét a Vörös Hadsereg offenzívája, a franci-angol ellentétek, valamint az amerikaiak elfordulása miatt. 

Teleki Pál miniszterelnöksége 1920 július -1921 március között. Teleki konzervatív erdélyi politikus, földrajztudós, külpolitikai szakértő.

 

 

 

 

8. Antibolsevista comité

A földreform megvalósítása a szegényparasztság érdekében történik (Nagyatádi vezényletével), és felajánlott földekből. 301 ezer szegényparaszt jutott földhöz, 110 ezer középbirtokos növelhette területét a gazdaságosság érdekében. A nagybirtok megőrizte jelentőségét. Vitézi földeket adományoztak a katonáknak, akik segítségére voltak a rendszer megerősítésének. A belső rend megteremtése érdekében: az erőszakos osztályuralomra törekvő mozgalmakkal szembeni fellépésről szóló törvény született. A kommunisták és szélsőjobbosok (Britannia Szálló - különítményesek, Ébredő Magyarok Egyesülete) illegalitásba kényszerültek.

9. Királypuccs 1921. március

A királypuccs hátterében Habsburg károly terve állt a Habsburg hatalom restaurációjára. Kezdetben egy szlovén-osztrák-magyar, majd egy magyar királyság létrehozásával, támaszkodva a magyar legitimistákra, akik azonban nem voltak egységesek (a kisgazdák például a „Karlistákkal” szemben a szabad királyválasztás hívei voltak). Horthy pedig kedvet kapott a hatalomhoz, a szövetségesek pedig nem akartak újra Habsburgot trónon látni, a francia - angol civakodásban megnyilvánuló gyengeségük éltette Károly reményeit. 

Horthy 1921 március 26-án megjelent a fővárosban, ahol kifejtette nézetét a kisantant támadásának lehetőségéről a hatalomba való visszatérése esetére. Károly visszavonult. Teleki a KNEP tagjaként nem vállalhatta tovább a miniszterelnökséget pártja legitimista elképzeléseivel szemben, le is mondott. 

 

 

 

 

 

 

10. Bethlen István miniszterelnöksége (1921-1931)

Bethlen erdélyi arisztokrata család sarja. Célja a forradalmi szellemmel szemben (ellenforradalmi) a régi hatalmi viszonyok visszaállítása. Feladatai: a királykérdés megoldása, egységes kormánypárt létrehozása, szociáldemokratákkal való viszony rendezése, jobboldali radikalizmus letörése. Az országban a királypuccs után előkészületek az újabb kísérletek megakadályozására. A királyhű tiszteket nyugdíjazták. Reakció: a jobboldali tisztek önállósodtak a  nyugati határszélen, (Prónay Lajta-bánsági köztársasága” és katonai előkészületek a területek visszaszerzésére. Sikertelen kísérletet tett Horthy leszerelésükre (Gömbös missziója). 

11. Második királypuccs: 1921. október

A legitimisták kihasználva Bethlen egységtörekvései miatti békülékeny hangulatot szervezkedtek a király mellett. Október 20-án, a király repülőgépe leszállt Dénesfára, megalakult a  Soproni kormány Rakovszky István vezetésével. Elindultak vonattal Budapestre Ostenburg és Lehár csapatainak fedezetében. Október 23-án a budaörsi csatában a helyőrségi és egyetemi csapatok szembeszálltak a puccsistákkal. A vidéki erősítés után Károlyt elfogják, és Tihanyba szállították. A kisantant ultimátumot intézett Magyarország felé, meg akarta támadni, de a szövetségesek visszafogták őket. Ezek után a parlament kimondta a Habsburg ház trónfosztását. A puccs résztvevői amnesztiát kaptak, az Ostenburg különítményt internálták. Károlyt angol felügyelet alatt Madeira szigetén érte a halál 1922-ben.

Magyarország megerősödve kerül ki a válságból, a Népszövetség ennek megfelelően megígérte a Soproni népszavazást, ha a területet kiürítik Prónay fegyveresei. Horthy ultimátumának Prónay eleget tett, 1921. augusztus 14-16. népszavazás: „Sopron a leghűségesebb magyar város” címet kapta. 

 

 

 

 

 

12. Bethlen-Peyer paktum: 1921. december

A szociáldemokraták legalizálása, amnesztia a letartóztatott tagoknak. Ezzel szemben lemondás a politikai sztrájkról, emigránsokkal való kapcsolattartásról, és a földmunkások, valamint a közalkalmazottak szervezéséről. 

 

13. Bethleni konszolidáció (1922-1926)

A KNEP teljesen lejáratódott a királypuccsban. Bethlen ezután a Kisgazda párttal létre hozta az Egységes Párt nevű erős kormánypártot, amelyhez csatlakozott a KNEP Bethleni szárnya. Elnöke Nagyatádi Sz. István, alelnök pedig, Gömbös Gyula. Ezzel a lépéssel a legitimisták kiszorultak a politikából. A szociáldemokratákkal való viszony rendezése a szakszervezeti vezetők segítségével történt.

Szociális intézkedések:

Vass József népjóléti miniszter kezdeményezésére tettek néhány szociális-népjóléti intézkedést, 1927-ben kiszélesítették a kötelező betegségi és baleseti biztosítást,  nőttek a biztosítottak szociális kedvezményei. 1928-ban elfogadták a kötelező öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvasági biztosításról szóló törvényt. 1928-ban lét­rehozták az Országos Társadalombiztosító Intézetet, az OTI-t.

Művelődés:

1928-ban módosították a numerus clausus törvényt. Eltörölték a népfajok és nemzetiségek szerinti korlátozást, ugyanakkor előírták, hogy a különféle foglalkozási ágakhoz tartozók gyermekei megfelelő arányban jussanak a főiskolákra és egyete­mekre. Klebelsberg célul tűzte ki a magyarság kulturális és szellemi felemelkedését, a magyar kultúrfölény megvalósítását. Országos Magyar Gyűjteményegyetem létrehozása: Országos Levéltárat,  Egyetemi Könyvtárat, nagyobb fővárosi múzeumokat egyesítette egy új, intézményben, hogy megsokszorozza hatékonyságukat. Az anyagi gondokkal küzdő Magyar Tudományos Akadémiát szanálta.

Támogatta a pesti és a debreceni egyetemet, biztosította a kolozsvári egyetem Szegedre és a po­zsonyi egyetem Pécsre telepítését. Debrecen, Szeged és Pécs ekkor váltak egyetemi vá­rosokká. Sváb-hegyi csillagvizsgáló, Tihanyi Halbio­lógiai Intézet ekkor jöttek létre.

Irodalmi élet

Elindult a Szekfű Gyula által szerkesztett Magyar Szemle című kulturális és világnézeti folyóirat, valamint a Herczeg Ferenc szerkesztette Új Idők és  Klebelsberg kezdeményezésére indult a Napkelet. Szabó Dezső regénye: Az elsodort falu bírálatát adta mindannak, ami az 1918-as összeomláshoz vezetett. Segítség! című regé­nyében viszont a Bethlen-rendszer gyilkos kritikáját fogalmazta meg. A Nyugat Osvát Ernő, Babits Mihály, Móricz Zsigmond szerkesztése mellett működött. A polgári radikalizmus képviselői a Vámhéry Rusztem szerkesztette Századunk című lap köré csoportosultak, a szociáldemokrata eszméket a Szocializmus című folyóirat képviselte. A baloldali és avantgarde szellemiség vezéregyénisége Kassák Lajos volt.  (Munka című folyóirat)

                                                           Gazdaságpolitika

            A háború utáni válságból való kilábalást megnehezí­tette, hogy a gazdasági egységként létező Osztrák-Magyar Monarchia területét hat részre darabolták. A legnagyobb gondot a szétdarabolt és szétzilált nemzetgazdaság hely­reállítása okozta. A régi nemzeti vagyon 38 %-a maradt meg. (só, kőolaj, erdők határon túlra kerültek) A pénzügyminiszter ebben az időben Hegedűs Lóránt. 1920 után két irányzat létezett, az agrárius, (a tőkés mezőgazdaság fejlesztése), és az 1920-as évek után, a merkantilista (az állam támogatja a nyersanyagok behozatalát, védővámokat épít ki. A pénzügyminiszter terve az infláció megfékezése, a fedezetlen pénzkibocsátás megakadályozása és takarékossági rendszabályok bevezetése: adóemelés, és vagyonadó bevezetése. Mivel a vagyonadó nagy áldozatokat követelt volna a tehetősebb rétegektől, emiatt ez a terv összeomlott.

       A következő pénzügyminiszter Kállay Tibor, vámvédelemmel és inflációs pénzpolitikával próbálkozott. Bevezette a behozatali tilalmat, amely kedvezően hatott a hazai ipar számára, és az olcsó hitelekkel beruházásokat finanszíroztak, indítottak be, amely által a termelés kimozdult a mélypontról, és beindult. Azonban ez a lépés csak rövid távú megoldás volt, 1923-ban nyilvánvalóvá lett, hogy meg kell állítani a pénzromlást, amihez hatalmas külföldi kölcsönre volt szükség, ugyanebben az évben az ország a Népszövetséghez folyamodott hitelért (6-700 millió aranykorona), a Népszövetség meg szavazta a kért hitel felét, de 7,5%-os kamatra. Végül az ország kettőszázötven millió aranykoronát kapott. 20 év alatt kellett visszafizetni hatszázmillió aranykoronát. A kölcsönnel együtt Magyarországnak vállalnia kellett kétszázmillió aranykorona háborús jóvátétel fizetését, 20 év időtartamra. 1924-ben sikerült az inflációt megállítani, helyreállt az államháztartás egyensúlya. Megalakult a Magyar Nemzeti Bank, aki megkapta a bankjegykibocsátás kizárólagos jogát. Megkezdődött a népszövetségi kölcsön folyósítása, kezdetét vette a pénzügyi stabilizáció. 1927­-re bevezették az új pénzt, a pengőt és váltópénzét a fillért.

 Könnyűipar: Az ipari termelés emelkedett, a textilipar termelése megháromszorozódott, a túlmérete­zett élelmiszeriparé csökkent, így a könnyűipar igazodott az ország szükségle­tihez. Előretört néhány új iparág, mint az elektrotechnika (Egyesült Izzó, Ganz Diesel). A papíripari termelés hatékonysága is nőtt.

Nehézipar: a mezőgazdasági gépgyártás, és a járműgyártás visszafejlődött, a személygépkocsi gyártás meg is szűnt. Új elemek: kerékpár, motor, dízelmotor gyártás.

Mezőgazdaság: korszerűsödött, meg növekedett a zöldség- és gyümölcstermelés aránya, folytatódott a gépesítés. Legfontosabb termények: búza, kukorica, árpa, melyeknek hoza­mai viszont alig emelkedtek. Javult az állattenyésztés hatékonysága. A mezőgazdaság túlsúlya mérséklődődött, de továbbra is meghatározó volt. Földtörv





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 37
Tegnapi: 5
Heti: 111
Havi: 271
Össz.: 70 653

Látogatottság növelés
Oldal: Klebelsberg Kunó
"HELPDESK" - © 2008 - 2017 - helpdesk.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »