Benjamin Constant (1767–1830):

A régiek és a modernek szabadsága (részletek)

 

 

   POLITIKAI ALAPELVEK (1806)

 

A népszuverenitásról:

   Az aktuális alkotmány elismeri a népszuverenitást = egyéni akarat fölött van az általános akarat. Ez nem vitatható.

törvény: v. mindenki, v. néhány ember akaratát tükrözi.

Néhány ember akarata: hatalom, v. „ált. akarat” alapján → kétféle hatalom: erőszak (törvénytelen) és általános akarat (az uralkodó réteg uralja az emberi szellemet is)

a népszuverenitás korlátlansága → ez a gond; mindegy  kié a hatalom, mert a bajt, maga a hatalom felelőssége jelenti

a n.sz.-on alapuló társ.-ban senki sem veti alá a többieket a maga akaratának, és a társ- nem uralkodik tagjain korlátlan szuverenitással.

a legfőbb hatalom csak korlátozottan és viszonylagosan létezik. hatóköre az egyéni élet és a függetlenség határáig tart. Bizonyos döntéseket a közakarat sem szentesít.

Rousseau szerződése minden zsarnokságra eszköz. Mert szükségszerűen van egy irányító réteg, akiknek érdekeik vannak, s mindenki nevében, de nem mindig mindenki érdekében adnak utasítást. Valójában nem a köznek engedjük át jogainkat, hanem ennek a kis csoportnak. Maga Rousseau is megijedhetett ettől, mert kimondta, hogy a szuverenitás nem idegeníthető el, ergo nem működik a rendszer.

 Hobbesnál a főhatalom korlátlan (épp ez a kulcsproblem), az irányítónak megszavazott szuverenitása van; ez a kényszerítő erő, mely betartatja minden emberrel a népszuverenitás szabályait → korlátlan büntetés – háború – törvényhozás.

Mindegy, hogy milyen uralmi formáról beszélünk, mert 1 a fontos: ha a legfőbb hatalomnak az egyéni szabadság nem szab határt, akkor közönséges zsarnokság lesz (beleértve a népszuverenitást is).

Rousseau: a nép alattvaló és uralkodó egyben → Cons: könnyen paradox lehet: a hatalom a népre kényszerít egy akaratot, melyet az uralkodóként gyakorolni fog. 

Nép uralma- hatalommegosztás. De ha ez végtelen, akkor könnyen kialakulnak kis csoportok, melyek összefogva zsarnokká válnak.

Senkinek sem lehet korlátlan hatalma. Bármely hatalom, mely megsérti az polgári jogokat, törvénytelen.

Polgári jogok: 

-          az egyén szabadsága

-          vallás-

-          szólásszabadság

-          tulajdonjog és -védelem

Engedélyezett, sőt kötelesség ellenállni az olyan törvénynek, melyet igazságtalannak tartunk. Az ilyen törvénynek való engedelmeskedést semmi sem menti.

A hódítás: erő dolga, nem jog. A törvénytelen dolgokat még a nép sem teheti törvényessé.

(Ahhoz, hogy a hatalmat senki se ragadja magához, meg kell osztani, s a részeknek úgy kiosztani feladataikat, hogy mindenki szükségszerűen megmaradjon saját hatáskörében. Kérdés, hogy hogyan…)

p.84: „Ha mindenki elismeri, hogy a legfőbb hatalom nem határtalan, … soha senki nem mer ilyen hatalmat követelni. … A legfőbb hatalom korlátozása tehát igaz és lehetséges elv. Először is az erő garantálja, … vagyis a közvélemény, majd … a hatalom elosztása és kiegyensúlyozása.”

ha a korlátozott hatalom elvét elismerik az emberek, akkor a népszuverenitás problémája megoldódik.

A vallásszabadságról:

 

polgári türelmetlenség a vallásokkal szemben: jó példa Rousseau – polgári hitvallás (együttélési szabályok), melynek alaptételeit a főhatalom szögezi le. Aki nem hisz benne, azt száműzik, igaz, nem is kényszerítik arra, hogy higgyen.

a polgári türelmetlenségnek számtalan formája van, ráadásul következetlen, mert bizonyos szektákat tilt, másokat enged…

p. 163: „Minden kultusz teljes és tökéletes szabadsága éppoly kedvező a vallás számára, mint amennyire megfelel  a társadalom igazságérzetének.”

Tisztelni és szeretni kellett volna mindig a vallást. Hisz az emberi szenvedés hívja életre egyrészt, másrészt minden nemes (és gyakran nem logikus) érzület is a vallás felé vezet minket. A vallás minden érzelem közül a legtisztább: a szépséget, tökéletességet hordozza, felemel. Egyszerű embereknél hiánya léhaságot, sivár érzelmeket okoz, racionális elméknél azonban nem gond (ők tudatosan lesznek erkölcsösek).

A vallás nehezen meghatározható: misztikus, szép. Így kár kihagyni az életünkből. Méltóságot ad az embernek, mert találkozik benne: igazságosság , szeretet, szabadság, szánalom eszméje.

Csakhogy a felvilágosult elmék támadták a vallásokat, mivel az veszélyes fegyver a hatalom kezében. Intellektuális kényszerré válik. Ha a vallás független, senkinek eszébe sem jut támadni.

Beavatkozni a vallásba: nagy hiba, mert csak azok nyernek jutalmat, akik képmutatóan elfogadják a rájuk kényszerített tant.

Ha a kormány kiemel és támogat egy tant, akkor annak gyakorlását csak erőszakkal, s nem meggyőzéssel biztosíthatja (ha nem elég megfélemlítő, fellázadnak az emberek).

Vallást erőltetni nem lehet, az az emberek belső igényéből, természetéből fakad.

Gyakori hiba a vezetés részéről: a népnek vallásra van szüksége (az uralkodók elkülönülnek a néptől). A vallási igény a társadalom minden szintjére érvényes. De ha érvényes, akkor is kibúvót találnak az uralkodó osztály tagjai a vallási törvények alól (mert felette saját osztályából valók ítélkeznek, nagyobb a szimpátia, megértés). A vallás csak újabb eszköze a zsarnokságnak. Const. szerint a vallás ennél magasabb rendű. Az elnyomó uralkodó törvényeinek megerősítéséhez nincs szüksége a vallásra. p.172: „Nem a közönséges bűnök visszaszorítása miatt idézem meg a vallást, hanem az erény megnemesítése érdekében.”

A vallást nem lehet eszközzé tenni, hangsúlyozni hasznosságát, mert lealacsonyul.

Ha a nép látja, hogy feljebbvalói hitetlenek, akkor automatikusan ő is az lesz, hiába sulykolják neki a vallás fontosságát.

A korlátozott számú vallási tolerancia abszurdum. Hisz nem tesz semmit azokért, akik a kánonból kimaradnak. Nem is kell félni a vallási szekták sokasodásától, mert ettől lesz élő érzület, mivel nem marad mechanikus, hanem alakul, változik.

A szekták osztódása könnyen megakadályozható: üres szimbólumokká kell tenni a vallást → az emberek nem fognak róla gondolkodni, csak csinálják. (ld imamalmok…)

a szekták sokasodása jó az erkölcsnek, mert le akarják hagyni egymást az erkölcsösségben. Hibát csak az okozhat, ha a szekták sokasodásába beleszól a hatalom. Az egészséges versenyből viszály lesz (Frigyes Vilmos – egyesíteni akarta a ref. és ev. vallást).

Sőt magának a kormánynak is érdeke, hogy sok szekta = megosztottság legyen. Hiszen, ha van 1-2 erős vallás, azok már elég nagy hatalmat tudnak gyakorolni → egyezkedni kell velük.

Vizsgálódásból (mely egyéni tevékenység) ered a sokféle vallás, ezért nem tűr meg hatalmi beavatkozást.

A vallásokat nem büntetheti, korlátozhatja egy hatalom sem. Csupán (nem vallási értelemben!) bűnös tetteiket büntetheti. Ha az üldözés sikeres (vagyis nem csak a hatalom, hanem az emberek is megvetik azokat, akik nem az engedélyezett tanokat vallják), akkor megszűnik minden erkölcs.

A vallások a gondolkodásból erednek, s minden zsarnok bűnös, aki a gondolatra támad. Clermont Tonerre (1789) idézet: vallás és állam tökéletesen elkülönül. Vallás = az egyén kapcsolata Istennel. A vallás az egyes ember lelkiismeretében van, s a lelkiismeretet nem áldozhatjuk fel a társadalmi konvenciónak.

Const. kívánatosnak tartja, hogy az állam támogassa legalább a kicsit több hívet számláló egyházakat. Az egyházak támogatása is közteher lesz, arányosan oszlik.

p.180: „A vallással úgy vagyok, mint az országutakkal. Helyeslem, ha az állam karbantartja a főutakat, feltéve, hogy mindenkinek meghagyja a jogot, hogy előnyben részesítse az ösvényeket.”

Az egyéni szabadságról

Nem elég kinyilvánítani, ténylegesen oltalmazni kell az egyéni szabadságot. Fórumai:

-          esküdtszéki ítélkezésnek köszönhető sajtószabadság

-          miniszterek és beosztottaik

-          nagyszámú, független képviselet.

Valamennyi emberi társulás célja az egyéni szab.!

 

A zsarnokság, önkény a családi, és minden kölcsönös emberi kapcsolat ellensége. Hisz nincs törvényes garancia az egyén biztonságára, mindenki fél, s nem tudunk független kívülállókká válni. Mindenkinek vannak emberi kapcsolatai, melyeken keresztül hozzá is eljut az igazságtalanság (pl. megölik a fiát; oka sincs panaszra, hisz addig nem emelt szót a rendszer ellen).

A zsarnokság  összeegyeztethetetlen a kormány intézményével: minden pol intézmény=szerződés – szerződés=határok.

Ha nincsenek korlátok, akkor az következetlenséghez vezet.

Az önkény bármikor önkény áldozata lehet ellenségei által.

Egy kormány sem folyamodhat önkényhez, mert ha csak eszközként is akarná alkalmazni, akkor is hamar céllá válna számára.

Forma: megóv a zsarnokságtól. (Vlsz. itt törvényekre gondol.)

Zsarnokság= mindenki veszélyben van, bárkit elítélhetnek azzal, hogy veszélyes a hatalomra. A rágalom vádja (vagy bármilyen titkos vád) elegendő ürügy arra, hogy bárki üldözött legyen

Ha a zs. felüti a fejét – mindent elemészt.

száműzetés uo. rossz mint a börtön (a családok szétszakadása miatt)

a jelenlegi 1814-es fr. alkotmány lemond a zsarnokság jogáról.

Oldal: Politikai gondolkodók: Constant
"HELPDESK" - © 2008 - 2024 - helpdesk.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat